Csendőr: Kérem, mondja el jól érthetően a nevét!

Tanú: Perczel Alfonz

Csendőr: Milyen kapcsolatban állt az elhunyttal?

Tanú: A legjobb barátom volt, én is az övé.

Csendőr: Van-e információja arról, hogy voltak-e az elhunytnak haragosai? 

Tanú: Nézze, haragosai mindenkinek vannak. Ő egy színész volt, népszerű, jóképű, elvált. Rajongtak érte, de irigyei is akadtak szép számmal. A művészvilág már csak ilyen.

Csendőr: Honnan ismeri ilyen jól a művészvilágot? Tudtommal Ön könyvelő.

Tanú: Ez igaz, de mint említettem, Péter a legjobb barátom volt, sokat mesélt különböző ügyes-bajos dolgokról.

Csendőr: Ez érdekelne. Mik azok az ügyes bajos dolgok?

Tanú: Hát, tudja, szerelmek, csalódások..…

Csendőr: Hm.. És mondja, mikor találkozott utoljára Világosy Péterrel?

Tanú: Hát..khmmm, a halála napján,a kora esti órákban.

Csendőr: Értem. Ezt eddig miért nem mondta senkinek?

Tanú: Ön kérdezte először.

Csendőr: Megkérdezhetem, hol tartózkodott 1929.09.04-én este 8 és éjfél között?

Tanú: Természetesen. Édesanyám születésnapját ünnepeltük az Árpád Kávézóban. Igazolni tudja körülbelül 30 ember.

Csendőr: Rendben, ezt ellenőrizni fogjuk. Említette, hogy halála előtt találkozott az elhunyttal. Mesélne erről? Miről beszélgettek? Mit csináltak?

Tanú: Egy körösparti kiskocsmában találkoztunk. Boroztunk, pipáztunk. Péternek nagyon finom, minőségi pipadohányai voltak. Én mondjuk az enyémet szeretem, csak azt szívom. Beszélgettünk. Péter nem volt valami vidám. Kérdeztem mi baja van. Mondta, hogy valami őrült ostobaságot csinált, nem tudja mi lesz ennek a vége.

Csendőr: Elmondta, mi az az ostobaság?

Tanú: Sajnos nem. Nem volt rá idő. Nekem mennem kellett a születésnapra, ő pedig elindult sétálni, kiszellőztetni a fejét. Ezt mondta. Ekkor láttam utoljára.